ötödik rész

Harry szemszöge:

-Hogy érezted magad? Milyen volt az út?-kérdezte meg kedvesen a volán mögül Alissa.

-Elviselhető volt -válaszoltam egyszerűen. Azon kattogott az agyam, hogy nem lesz-e gáz, hogy nem vettem semmit a kereszt lányomnak. Végül is már úgy fél éve nem láttam, talán nem is emlékszik rám. Mire észbe kaptam a nénikém már az ismerős ház előtt leparkolva várt, hogy kiszálljak. Úgy tettem, majd besétáltam a nevetéstől zajos lakásba. Lou és Tom önfeledt vigyora viszont eltűnt, amikor megláttak az ajtó küszöbén állva. Arcukon a meglepődöttség jele tükröződött. Úgy látszik nem igazán számítottak az érkezésemre.

-Sziasztok -törtem meg a csendet, aztán elkezdtem bepakolni a csomagtartóban lévő bőröndjeimet. Szótlanul nézték végig ahogy küszködök a csomagokkal, utána kezdtek el faggatózni.

-Mit keresel itt? Mikor jöttél? Miért? Meddig maradsz? Anyádék?-tört ki Tom-ból a sok kérdés.

Elmosolyodtam kíváncsiságán, aztán válaszoltam:

-Ideköltözöm, most jöttem és mert elegem van a családomból. Megfelelnek a válaszaim?-kuncogtam, közben lehuppantam a bézs színű sarokülőre. Bólintottak, majd folytatták a csevejt.  Hát nem azért, de nem ilyen fogadtatásra számítottam. 

-Lux?-kérdeztem unottan Tom-tól.
Fejével a gyerekszoba felé mutatott, biztosan szunyókál. Gondoltam megnézem, így felálltam és besétáltam a rózsaszín ajtóval zárt helyiségre. Igyekeztem minél kisebb hangzavart kelteni, kisebb-nagyobb sikerrel, mivel a földön tucatnyi csörgő, gyerekjáték  hevert. Egy pillanatra nem figyeltem a lábam elé, amíg ránéztem a kislányra, így ráléptem valamire, ami széttört. Azt hittem megúsztam egy törött játékkal, azonban meghallottam a lány sírását rögtön tudtam, hogy felkelt. Gyorsan szaladtam a kiságyhoz, hogy az ölembe vegyem és megnyugtassam, de a karjaim között még jobban elkezdett ordítani. Elfelejtettem, hogy valószínűleg rám sem ismer.
-Idióta -mormogtam magamnak, azután kisiettem az anyukához, hogy újra álomba ringassa a csöppséget. Nos, neki nagyobb sikere lett benne. Mikor már Lou visszafektette az alvó helyére a leányt, észrevettem hogy kettesben maradtam Tom-al, és a nénikém is eltűnt. Vigyorogva bámult rám, amivel nem törődtem egy ideig.
-Mi van?-mordultam rá végül.
-Csajos mozgásod van -nyögte ki, majd hangosan kezdett egy nevetni. Eltátogtam neki egy 'Kapd be!'t, majd bementem a vendégszobába pihenni. Mármint azt akartam, de megcsörrent a mobilom. A kijelzőn Gemma neve virított, így egy egyszerű mozdulattal kinyomtam és lefeküdtem az ágyra. Elkezdtem gondolkodni az életemen. Hogy mihez kezdek vele egy teljesen új és ismeretlen városban. Keressek munkát? Iratkozzak be egy iskolába? Esetleg álljak be Thomas Night Clubjába pincér fiúnak? Talán nem kellett volna idejönnöm. Talán itt rosszabb lenne nekem. Talán vissza kellene mennem az otthonomba.
-Nem, Harry ne beszélj hülyeségeket!-szóltam magamra, ezután pedig mély álomba merültem..