**********
Céltalanul bolyongtam a reptéren,hátha ráakadok egy ismerősre,de eddig nem volt szerencsém. Gondolván,hogy majd rám találnak,leültem az egyik székre,a váróban. Elkezdtem ügyködni a mobilomat ,azzal a céllal,hogy írok egy SMSt Alissa-nak a pillanatnyi helyzetről.
'Küldés'-motyogtam magamban,majd elküldtem a levelet.
-Elnézést,foglalt ez a hely?-szólított meg egy lány a mellettem lévő helyre mutatva.
Körülbelül százhatvannégy centiméter magas lehetett,úgy huszonkettő éves,szőke hajú.
Barátságosan elmosolyodtam,majd bólintottam. Elsuttogott magában egy 'rendben't,majd letelepedett a székre. Végignéztem ahogy lerakja maga mellé a bőröndjeit,és a poggyászát. Elkezdett matatni a márkás kézitáskájában,ami feltételezem nem lehetett valami olcsó. Mondjuk elnézve az öltözékét biztosan egy elkényeztetett nőszemély,aki mindent megkap. Nem szokásom ítélkezni,de a látottak alapján nem tudok mást feltételezni róla. Hangosan rágózik,dobálja a haját,és a csili-vili érintőképernyős mobilját nyomogatja.
Komolyan mondom,az ilyentől dobok egy hátast. A lány felém fordította a fejét,készülve hogy hozzám szóljon. Szerencsére még előtte megérkezett hozzá egy barna hajú-zöld szemű fiú. Valószínűleg a barátja lehetett.
-Na,végre ideértél!-pattant fel a lány,aztán telepakolta csóri karját a cuccaival.
Szerencsétlen csak nagy nehezen elindult,én meg (persze csendben) szakadtam a röhögéstől.
Mikor csillapodott a nevetőgörcs,amit a látottak okoztak rájöttem,hogy a nénikém mosolyogva integet nekem. Felkaptam a holmimat és odasiettem hozzá.
Louis szemszöge:
Egész úton hallgatnom kezdett a főnököm lányának a károgását. 'Joel így,Joel úgy,Joel amúgy'.
Hát nekem kibaszottul elegem van Joel-ből! Ha tehetném kiraknám a csajt a legközelebbi kávézónál,de sajnos annak kirúgás és egy adag hiszti lenne a vége. Szeretem a munkahelyemet,még akkor is,ha én megyek el a mosodába,a gyorsétterembe kajáért vagy elviselem,ha leöntik a pólómat kávéval.
Mindezt azért,mert tudom hogy a nagy emberek is így kezdték. És ha ez kell a sikerhez,akkor bevállalom.
-Megérkeztünk -mormoltam az anyósülésen ülő lánynak.
-Nagyszerű -vágta rá a rikácsoló hangján.
Kiszálltam az autóból,majd ajtót nyitottam a hölgyeménynek. Kivánszorgott a járműből,aztán betipegett a luxusházba. Felnyitottam a csomagtartót,azt követően pedig becipeltem a csomagokat a lakásba.
A lehető leggyorsabban menekültem az ingatlanból egyenesen a stúdióba.
Tom és Joe a keverőpult mögött tárgyaltak valamiről. A főnök elé tettem a kávét,amit út közben vettem,és figyeltem a beszélgetést.
-Biztos nincs más megoldás?-Tom hangja aggodalmas volt.
Joe megrázta a fejét,majd nagyot sóhajtott.
-Mi..Miről van szó?-szóltam bele a beszélgetésbe.
Mindketten felém kapták a fejüket. Tekintetükkel vitatkoztak,hogy melyikőjük szólaljon meg.
-Be kell zárnunk a helyet -szólalt meg mögöttem valaki.
Amikor odafordultam megláttam,hogy Chris az,a DJ. Szemeim kikerekedtek,köpni-nyelni nem tudtam.
'Mi az hogy bezárják? Az nem lehet. Nem veszíthetem el a munkahelyemet. Ez biztosan csak egy rémálom.'-hitetlenkednék,ha nem tudnám milyen rosszul áll a stúdió anyagilag. Egy hónapja kezdődhetett,amikor Tom barátunknak vissza kellett volna fizetnie kellett volna a banknak a kölcsönt. De sajnos pont akkor nem telt rá anyagilag,így már akkor becsukták volna a műtermet. Mivel sikerült egy hónapos haladékot kérni,így nem kellett ennek megtörténnie,de mind tudjuk hogy ennek előbb-utóbb eljött volna az ideje. Azt hiszem kezdhetek melót keresni.
Hát nekem kibaszottul elegem van Joel-ből! Ha tehetném kiraknám a csajt a legközelebbi kávézónál,de sajnos annak kirúgás és egy adag hiszti lenne a vége. Szeretem a munkahelyemet,még akkor is,ha én megyek el a mosodába,a gyorsétterembe kajáért vagy elviselem,ha leöntik a pólómat kávéval.
Mindezt azért,mert tudom hogy a nagy emberek is így kezdték. És ha ez kell a sikerhez,akkor bevállalom.
-Megérkeztünk -mormoltam az anyósülésen ülő lánynak.
-Nagyszerű -vágta rá a rikácsoló hangján.
Kiszálltam az autóból,majd ajtót nyitottam a hölgyeménynek. Kivánszorgott a járműből,aztán betipegett a luxusházba. Felnyitottam a csomagtartót,azt követően pedig becipeltem a csomagokat a lakásba.
A lehető leggyorsabban menekültem az ingatlanból egyenesen a stúdióba.
Tom és Joe a keverőpult mögött tárgyaltak valamiről. A főnök elé tettem a kávét,amit út közben vettem,és figyeltem a beszélgetést.
-Biztos nincs más megoldás?-Tom hangja aggodalmas volt.
Joe megrázta a fejét,majd nagyot sóhajtott.
-Mi..Miről van szó?-szóltam bele a beszélgetésbe.
Mindketten felém kapták a fejüket. Tekintetükkel vitatkoztak,hogy melyikőjük szólaljon meg.
-Be kell zárnunk a helyet -szólalt meg mögöttem valaki.
Amikor odafordultam megláttam,hogy Chris az,a DJ. Szemeim kikerekedtek,köpni-nyelni nem tudtam.
'Mi az hogy bezárják? Az nem lehet. Nem veszíthetem el a munkahelyemet. Ez biztosan csak egy rémálom.'-hitetlenkednék,ha nem tudnám milyen rosszul áll a stúdió anyagilag. Egy hónapja kezdődhetett,amikor Tom barátunknak vissza kellett volna fizetnie kellett volna a banknak a kölcsönt. De sajnos pont akkor nem telt rá anyagilag,így már akkor becsukták volna a műtermet. Mivel sikerült egy hónapos haladékot kérni,így nem kellett ennek megtörténnie,de mind tudjuk hogy ennek előbb-utóbb eljött volna az ideje. Azt hiszem kezdhetek melót keresni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése