hatodik rész

Sziasztok!

 Nagyon köszönöm, hogy kommenteltetek, sokat jelent nekem. Most meghoztam a következő részt, de örülnék legalább annyi hozzászólásnak, mint a legutóbbi posztnál.:)

Louis szemszöge:

A tegnap este.. Egyáltalán nem értem miért stresszeltem miatta, olyan volt mint egy átlagos diszkó, csak éppen akárhová nézel melegeket látsz flörtölni, csókolózni és táncolni. Persze Danielle volt olyan eszes, hogy meghívta a pasiját is, hogy szépen elpasszoljon engem valakinek a táncparketten. Mivel a kedvenc számomat is lejátszották, bátran ráztam magam, aztán a dal után egy pohár Martini kíséretében megismerkedtem a sráccal. Egész aranyos volt, egyáltalán nem volt erőszakos, vagy tolakodó. Mondta, hogy egy bárban dolgozik, de most szabadnapja van, mert a főnök nem tudott bemenni. A pultnak támaszkodva, közben bólogatva hallgattam beszédét, közben a gyönyörű kék szemeit vizslattam. Egyszer csak tudatomon kívül közelebb hajoltam hozzá, mígnem orraink összeértek. Ekkor érkezett meg a göndör, hogy mennünk kéne. Bosszúsan pillantottam a lányra, majd elköszöntem Charlie-tól. Ölelkezés közben éreztem, hogy valamit a far zsebembe csúsztat.
-Hívj fel! - suttogta. Bólintottam, aztán otthagytam. Az autóban senki sem szólalt meg, csupán a rádióban lejátszódó késő esti mixeket, dalokat hallhattuk. Rövidesen meg is érkeztünk hozzám, és kiraktak. Rutinosan vettem ki a küszöb előtt lévő szőnyeg alól a házkulcsot, ezután kinyitottam az ajtót. Amint beléptem, körülölelt a sötétség, amit nem igazán csípek. Talán a sok horrorfilm miatt, amikben a gyilkos a sötétben csap le áldozataira. Ennek elkerülése érdekében feloltottam a villanyt aztán besétáltam a nappaliba. Levettem a fekete zakót, amit a kanapéra löktem. Fáradt voltam, így arra jutottam, hogy letusolok, aztán pihenek. Így is tettem, az ágyban szinte rögtön elaludtam.

Másnap: 

A telefonom idegesítő csengőhangja riasztott fel, ami olyan szinten megijesztett, hogy szépen a földre gurultam.

-Áú! - kiáltottam fel drámaian, de siettem, hogy ne rakja le az illető. Sajnos lassú voltam, mire feltápászkodtam, már késő volt. A nem fogadott hívásaim között Tom Atkin neve villogott, amit furcsálltam. Körülbelül fél éve nem beszéltünk, mit akarhat? Hogy megtudjam a választ, tárcsáztam a számot, ami pár másodperc múlva kicsengett, azután meghallottam Tom hangját.

-Jó estét! - köszöntött vidám hangnemben. 

-Estét? Reggel van ember - nevettem rajta idétlenül.

-Tök mindegy. Azért hívlak, mert hallottam hogy csődbe ment a stúdió.

-Igen, a lényeg? - vágtam a szavába.

-Oké, oké. Nos, biztosan nincs semmi melód. Üresedés van a klubban, jól jönnének az olyan fazonok mint te. Tulajdonképpen pincérsrácot keresek, úgyhogy nem lenne semmi nehézség a munkádban, viszont rendes fizut kapnál érte - közölte velem az ajánlatát. Hosszas gondolkodása kezdtem, elvállaljam-e az állást, hiszen találhatnék ennél jobbat is. De hogyha nem fogadom el, és nem kapok máshol munkát, akkor meg én jártam rosszul.

-Benne vagyok. Mikor kezdhetnék? - hangomban hallani lehetett a bizonytalanságot.

-Csúcs! Akár ma este is -válaszolta izgatottan. Mikor tudomásul vettem bólintottam, majd leraktam. Visszafeküdtem az ágyba, reménykedve hogy vissza tudok aludni, de nem sikerült. Gondolhattam volna.. Felöltöztem, megmosakodtam, fogat mostam, aztán lementem a közeli kisboltba kaját venni.